NAPHOZ HOLDDAL

Lefekszem a hóba

Haaaaaaaaaaaaaa
Lefekszem a hóba melléd
Nyakamba összeér a víz
Szilvamag kékül, Márta vár, tavaly is
Magas volt a hó
Napvégi úton
Csak a te autód megy el
A fák között én már nem nézlek inkább
Nézd milyen a hold, a hasadra folyt
És felfestett rád egy felhőntúli mintát

De mikor minden elhallgat
Trombitám más hangnemben szól
Szilvamag kékül, Márta vár, tavaly is
Magas volt a hó
Napvégi úton
Csak a te autód megy el
A fák között én már nem nézlek inkább
Nézd milyen a hold, a hasadra folyt
És felfestett rád egy felhőntúli mintát!

60-as évek vége

Turkálj a szekrénybe
Nézd apu bárányfelhőit
Ó, telihold
Pompás időkre emlékezem
Egy hatalmas szendvicset ettünk
Apa felhőivel
Jó, hogy vége a 60-as éveknek

És nem jön újra el

Turkálj a szekrénybe
Nézz anyu, apu után
Jó, hogy vége van ennek az évnek
És más jön ezután
Egy hatalmas szendvicset ettünk
Apa felhőivel
Jó, hogy vége a 60-as éveknek
És nemj ön újra el

Turkálj a szekrénybe
Nézd apu bárányfelhőit
Ó, telihold
Pompás időkre emlékezem
Egy hatalmas szendvicset ettünk
Apa felhőivel
Jó, hogy vége a 80-as éveknek
És nem jön újra el.

Húsrágó, hídverő

És most nincs más, hát jöjj elő
Húsrágó, hídverő, félkarral ölelő
Itt elveszett este egy bogár a testbe
Hogyha új trükköt nem csinálsz
Holnap kijön egy óriás
Téged megesz, engem elás
És nem csinál semmi mást
Ez a kurva nagy óriás

Mindentől messze, a szívhez közel
Csinálj csodát, én meg elhiszem
Hogy kell egy rendszer, ami nem mozog
És megígérte Anyu is, hogy megkapod.

Mert a karod csak egy holt ág, vágd el és szaladj
Egyvonalban vannak most a szíved meg az agyad
Húsrágó, hídverő ne sírj a versen
Én idáig jöttem, most dolgozzon a lelkem!

Macska

Macska száguld a felhő szélén
Fényes szempár kíséri útját
Állok a földön, nézem az eget
Vágyom rá, hogy távol legyek!

Nézd, hogy lóg le a lábam a felhődről
Nézd, hogy lóg le a lábam a felhődről
Nézd, hogy lóg le a lábam a felhődről
Nézd, hogy lóg le a lábam a felhődről

Nadrágja sárga, ő a fal mellett áll
Korom borítja űrhajóját
Fekete tokba vitorlát bontva
Vágyom rá, hogy távol legyek!

Nézd, hogy lóg le a lábam a felhődről
Nézd, hogy lóg le a lábam a felhődről
Nézd, hogy lóg le a lábam a felhődről
Nézd, hogy lóg le a lábam a felhődről

Kicsi csillag

Jön le a csillag, kívánom
Leér, elfekszik az ágyon
Kimegyek a kertbe, ha van seb az égen
Nem kell minden áron
Mert ha nincs nő, jó a csillag
Amit egy másik rendszer itthagy
Tedd ide kis puha cuccaidat
Mert vége van ennek nagyon kicsi csillag.

Ma nem oldlak meg probléma
Hagylak feküdni az ágyon
Gyilkold csak egyedül fekve azt
Ami belülről kisüt a hájon
Mert ha nincs nő, jó a csillag
Amit egy másik rendszer itthagy
Tedd ide kis puha cuccaidat
Mert vége van ennek nagyon kicsi csillag.

Barlangba dobolok

Barlangban dobolok, vörös a szemem
Kinézek közbe a nap lement-e
Vörös szememben zöld fát éget a hamu
Rugdosom reggelente.

És ettől eddig, attól addig
Ugyanolyan a másik oldal
Télen banán, nyáron meleg
Éjszaka van, napozz holddal!

Reggeliztél, álmodoztál
Télen banán, nyáron meleg
Homokba dugtad az ujjad
Legyen egy olajlelőhelyed!

Őrjárat

Bejött a szobába
Bejött a szobába az őrjárat
Láttam a hátukon
A hátukon láttam a vödröket.

Bejött a híd alá
Bejött a híd alá a folyó
Láttam a lányt
Láttam a lányt és tegnap volt.

Forradalmár

Kilöktek az útra
Az autó rámdudált
Néztem, mint alma nélkül
A szelíd almafák
A házak falaira
Puskát rajzoltam
Az egyetlen forradalmár
Vagyok a városban.

Most puska a vállamon
A lovam felnyerít
Esténként eszem meg
A kihűlt reggelit
Szeretem a nőket
De ők engem jobban
Az egyetlen forradalmár
Vagyok a városban.

S mivel forradalmár
Minden városba kell
Nekem meg ez a város
Nagyon megfelel
Az autók elé
Az útra vetem magam
Az egyetlen forradalmár
Vagyok a városban.

A Vadnyugat története indián szemmel

Látod a fölből kijön egy madár
Nagy mozdulat, szarból legenda
Másnapra éretlen zöld tollait
Simítom hátra a hajamba.

Egyedül a szobában, ugyanúgy, mint régen
Egyedül a szobában, ugyanúgy, mint régen
Egyedül a szobában ooooooo

Holdutazás

Írd fel, mi kell a Holdról neked
Kinőtted minden kabátodat
Hazamentél, mikor táncolni kezdtél
A szemceruzáddal húzd ki magad!

Ha kijön a nap, te árnyékot látsz
De a te űrhajód sem a türelem tolja
Teát csináltál a környező fákból
S azzal jársz fel a Földről a Holdra!

Ha megeszi a lepkét, a káposztalepkét
Ez a hajnali négykor induló tigris
A járdaszegélyen egyensúlyoz
és nem lép le, mert talán figyeled most is
Ez itt egy éjjel működő ösztön
Hogy felnézel, és mennél fel
De majd lehoznak a hegyimentők
Hogy nehogy a Holdon ébredj fel.

Szőkített nő

Egyszer egy szőkített nő
Kifogott egy ebihalat
A hideg nagyvárosban
A hidak alatt
A szívkirály fázott
De nem beszélt
Csak csodálkozott
Hogy a földre ért.

És jó itt, mondta a riportban
Kereste a nőt, hogy őt is bemondja
Az meg állt szőkén a hidak alatt
És csak nézte a többi ebihalat
Mert itt a földön él
És nem beszél velem sem
Kitalálhatom, hogy mit csinál
A háza nagy, a férje béka
Puszilja persze, de nem király.

És most otthon ül, és
Hallgatja míg sötét lesz
Töri a sósat a tévéhez
Lehet, hogy jó lett volna talán
És most már elég, hogyha szól
Egy szomorú szám

Mert itt a földön él
És nem beszél velem sem
Kitalálhatom, hogy mit csinál
A háza nagy, a férje béka
Puszilja persze, de nem király.

Naphoz Holddal

Mintha lenne más
Csak annyit álmodok
Zárom ujjaim
A fényes Hold körül
Lélek láboson
A fedő megremeg
Nem kell használni
Amit csak lehet.

Hétfő megfeszül
Vasárnap ellazul
Nincsen több hibád
Tévéd is megjavul
Örökre itt maradsz
Hogy ne zavarj alak
Felhős földemen
A fényes ég alatt.

Mintha lenne más
Csak annyit álmodok
Zárom ujjaim
A fényes föld körül
Lélek láboson
A fedő megremeg
Nem kell használni
Amit csak lehet!