ÉN, SZERETLEK TÉGED

Egy fiú ágyában

Nem mondhatok semmit, mert léthazugságban élek
S ha a képetekbe nyomnám, kicsit meghalnátok
Semmi komoly Hamvas Béla, esküszöm, de tényleg
Minden szobába benyitni, az kíváncsiság vagy átok?

Én látok, de semmi olyat nem, amitől te félnél
Pedig éjjel van egy szakközép kollégiumába’
És biztos gyakran táncoltatnak asztalt itt a lányok
Mennyi vargabetű, míg egy fiú majd mindet megcsinálja

Alszanak a kétszázhétbe’, érzem az emberszagot
Megyek tovább, bele az éjszakába
Benyitok a kétszáznyolcba, itt fogok aludni, mint egy halott
Egy fiú ágyában, aki kamionokat rakott a falára

Hm, milyen lehet? Biztos a vonásai épek
Szereti olajos ronggyal óvni a tárgyi világot
Neki biztos válaszolnak barátai, a gépek
A gitár a sarokban meg tud sok Tankcsapda számot

Na, itt alszom én, a kopott szócső
Egész éjjel kamionok dübörögnek
Tolatnak és pöfögnek is
És a motorháztetőn meztelen nők nagy lángokon ülnek

Csiga

Nincsen veszély, csiga, nincsen veszély
Most az ujjam a szemedhez ér
Mindenki fél, csiga, mindenki fél
Hátradőlni csak Istennek ér
Nagy jutalom vagy, egy kis ablakon
Beadott karéj kenyér
Egy csendes ima vagy egy farok, ami a
Meleg puha helyére ér

Szép hely a Boldogság
Úgy oda vitorláznék
Ott napfürdőzik egy szál tangában
Az összes műanyag játék

Harmatos fű, csiga, peterakás, csiga
Menj tovább ezekért
Az úton, csiga, ameddig visz a
Zutolsó csepp csigavér
Az a fényes lepény, az a Nap, te meg én
Tudjuk, az alatt milyen szerény
Az esély arra, hogy egy arra járó
Csak úgy három szót vágjon belém:

Az „én”-t, a „szeretlek”-et
És azt, hogy téged, lett
Egy sebesült, akiből kiáll, hogy „szer”
Mert látszott rajta, hogy kell
Itt ebben a tóban egy tengeralattjáró
Itt ebben a panellakásban egy nagy Grand Hotel Béke Szálló
Itt állófogadás van, és én tetszem a szép Csipkerózsikának
Itt akkora boldogság van, hogy ide már
Csak műanyag állatok járnak

Nincsen veszély, csiga, nincsen veszély
Most az ujjam a szemedhez ér
Mindenki fél, csiga, mindenki fél
Hátradőlni csak Istennek ér
Az a fényes lepény, az a Nap, te meg én
Tudjuk, az alatt milyen szerény
Az esély arra, hogy egy arra járóba
Pár szót vág egy másik lény:

Az „én”-t, a „szeretlek”-et
És azt, hogy téged, lett
Egy szív, ami itt úgy üzemel,
Hogy kiáll belőle, hogy „szer”
Plusz ebben a tóban egy tengeralattjáró
Itt ebben a panellakásban egy nagy Grand Hotel Béke Szálló
Itt állófogadás van, és én tetszem a szép Csipkerózsikának
Itt akkora boldogság van,
Hogy ide már csak műanyag játékok járnak
Itt ebben a tájban él egy festő, aki olyan ügyesen festi
A tájat, hogy annak a tájnak aztán olyanná kell lenni,
Amilyen a festmény, ott én vagyok az a fekvő ember,
Aki csigaszemet piszkál, háttérben tó esetleg tenger
Nincsen veszély, csiga, nincsen veszély, csiga
Nincsen veszély, csiga

Vackolj belém

Látod, megszelídült, amit küld az a nézés, az nem babonáz meg már
Persze tetszik, meg minden, de ami jönni fog innen, azért tulajdonképpen kár
Be is van rúgva, szégyelli, tudja, és reméli, hogy én is nagyon
Én meg jelzem, persze, hogy maradjon kedve csinálni, én meg hagyom

A szívek szőrösen őrölnek, valami port löknek körbe-körbe a testbe
Szépen erőlködött, talán még nyögött is egy kicsit, egy filmből leste
De semmi sem úgy van, a TV csak zúg, van egy lassú, de ugrik a CD-m
Az utak gőzölnek, a malmok őrölnek, a szívemet kiszartam a WC-n

Aztán felöltözött, talán Pestre költözött, ott láttam mindenesetre
A Váci utcába’ a könyvét árulta, sárga ruhában volt és festve
Volt egy napocska a régi homlokra, és tudtam, hogy ő olyan Krisna
Tudatú hívő lett, s hála az Istennek, hogy többé már nem néz vissza

Most Nagy Lászlót olvasok, mindenki tudja: jobb egy Isten is, mint a semmi
Fogatlan úszóknak meg mi a túrónak kellett a folyón átmenni
A túlsó partra, ott meztelen szaladna az a régi béna pár akkor
És én boldog volnék, és belesimulnék, mindegy mi mondaná: - Vackolj belém!

WC-n sírni

WC-n sírni
Ágyon állni
Felhőn félni
Gonoszt birizgálni
A víz sok útja
Száraz földben
Amíg talán a
Gyökérig ér
Minden meglesz
Az összes nyomor
Megigazulsz
Elkárhozol, bármi
WC-n sírni
Ágyon állni
A felhőkön meg
Minden belefér

Űrhajók, angyalok, Isten tortáján ragyog
Egy fekvő nyolcas, így ünnepel minden új napot
Onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyébe lennél
És bármibe kerül, vagy akármi fáj, tudod, hogy élni lehet is, nem csak muszáj
Úristen, Úristen, hogy én ezt mennyire unom
Belülről érzem, és kívülről tudom, hogy:

Beszél, aki keres
Hallgat, aki talált
Senki nem ért semmit
Az orvosok például nem értik a halált
Hát, senki nem ért semmit…

Űrhajók, angyalok, Isten tortáján ragyog
Egy fekvő nyolcas, így ünnepel minden új napot és

Beszél, aki keres
Hallgat, aki talált
Senki nem ért semmit
Többek között, szerintem, az orvosok a halált
Hát, senki nem ért semmit…

Gyógyüdülő

Józan ész,
Mikor kimész, én becsukom az ajtót
Ne jöhessél többet újra
Nem akarom megbeszélni
Ez milyen pokol melyik bugyra

Annyi kocsmába’ vannak
Bölcsészek, majd azokkal
Megbeszéled úgyis, meg ha
Csajozni akarsz, a csajokkal is
Szia, köszi, szervusz, hello, picsába el veled!
Szia, köszi, szervusz, hello, picsába el veled!

Téboly, te hosszú álom
A megsértettek álma
Egy végleg lesérült atléta,
Akit a kertbe visznek ki sétára
Nagy levegő, napfény, víz, lombok, ennyi, csönd van, csönd
Ó, nagy levegő, napfény, víz, lombok, ennyi, csönd van, csönd

Jó, persze, ezek is szálak, és össze-vissza elvezetnek
Egy könnyebb úthoz, és a végén délibábos célkeresztek
Egy percig sem fogod élvezni, és a semmiért majdnem meghalsz
És később tényleg, de úgy, hogy magadban feldöntöd az összes asztalt
Mert ott munkál az iszonyú kétség, hogy nem voltál a helyes úton
Soha egyetlen percig sem, és most itt az idő, hogy múljon
Minden mindenestől, puszi, ez irgalmatlan bénaság
Nagy levegő, napfény, víz, csönd és összecsukható fák

Józan ész,
Mikor kimész, én becsukom az ajtót
Ne jöhessél többet újra
Nem akarom megbeszélni
Ez milyen pokol melyik bugyra

Iszonyú lassú

Valami iszonyú lassú country szólt
Leengedett ablaknál
A kocsimban és tűnődtem
Mi lenne, ha annál
A szép nőnél szólna ez
Aki épp mellettem áll
És mereven előre néz
S a jó öreg zöldre vár

Szólnék, de jó ez a zene
Ő meg tudná, mi a fene
A cél, az, hogy ott aludjon
Velem bárhol, a férje meg otthon
És most itt van, elvált,
Meztelenül festjük ki a szobáját
És közben a dallamát
Fújjuk ketten a dalnak, amit
Gondolatban betettem
A magnójába, míg mellettem állt

Ha akarnám, meglehetne
És utána elmehetne
És utána visszajönne
Hogy elmenőben kijött a könnye
De most csak mellettem áll
De rám néz majd a sárgánál
És mosolyog, amíg kuplungol
Mintha tudná, hogy megvolt valahol…

Én meg szólnék, de jó ez a zene…

Gomolygó

Ez az, látod, feküdj ide,
Na, mire nem jó egy felhő
Cumullusnak hívják és
Ámor ilyenről lő
Le belénk, de ma nincs veszély
A szex is lusta lassú
Cél nélkül csak a felhő gyors,
Mint a kenyérért úszó hattyú

Szóval, jó lehet nőnek lenni
Főleg, ha én lennék a pasim
Bár biztos lógna a mellem
Vagy más lenne rám rakva gagyin

Szóval, biztos ronda lennék,
Hogy soha ne legyek boldog
Vagy azt hinném, szarul szopok
Vagy azt, hogy vannak dolgok
Amik nem jó, ha nincsenek meg
A boltban vagy otthon nálam
Sokszor gondolnék a pinámra, és
Imádnám az ágyam
Szeretném, ha lóval jönne
A herceg (aki olyan mint én)
A kozmetikushoz értem
Azér’ a Kozmopolitén
Tesztje szerint nincs baj
Csak többet kéne szopnom
Meg kicsit vékony az ajkam
Meg túl sokat vagyok otthon

Néha nem kívánom a nőket
Meg ezt a transzcendens dolgot
Kicsit popposabbra venném
Nyúédzs, Krisnás-szongok

Holisztikus ballisztika
Petrezselyem, rozmaring és zsálya
Érzem a végtelen rendet
Csak sok kicsit a hátha
Tudom megállni a halál
De azért jó lenne tudni, hogy
Hová megy ez a felhő
Meg, hogy meddig kell még dugni?

Ugyanazokat

Azokat a nőket
Vagy ugyanazt az egy nőt
A földön azt a gödröt
A mennyben azt a felhőt
Ugyanazt a segget
Ugyanazt a slágert
Ugyanúgy, ahogy Káin
Egy hasonló Ábelt
Ugyanakkor nem is
Csak elhasználni jöttünk
Még a maradékot
Hanem, hogy könnyítsünk
Ugyanattól félni,
Hogy ezt hoztam, és kell-e
Ugyanazt a szívet
Elvinni más helyre

Éjjel álmomban

Éjjel álmomban jó helyen voltam, éjjel álmomban
Éjjel álmomban jó helyen voltam, éjjel álmomban
Nem láttam, de tudtam, nem láttam, de tudtam,
Hol vagyok és hol van
Mindenhol volt, mindenhol van
Mindenhol volt, mindegy, hol van
Mindegy, hol volt, mindegy, hol van
Elképesztő szeretet, elképesztő, hogy szeretett, elképesztő szeretet
Éjjel álmomban jó helyen voltam
Éjjel álmomban

Van, amikor nem

Van, amikor nem álom
Van, amikor az élet
Unja, hogy ronda és azt mondja, tényleg,
Miért ne lehetnék én szebb?
Miért ne lehetnék én jobb?
Na menjetek és szórakozzatok
A pénzed, hogy hogy nincs pénzed?
Hát, az tényleg szar dolog
Akkor majd biztos te leszel, aki azt álmodja,
Hogy lehetne a világ jobb, sokkal jobb

Itt a kígyó beszél
Bátran a világról
Búzától az ocsút, embert barátjáról
Le kell választani, csak álljon ott csupaszon
Két keze a pöcsén, na, mi kéne nagyon
A pénzed, hogy hogy nincs pénzed?
Hát, az tényleg szar dolog
Akkor majd biztos te leszel, aki azt álmodja,
Hogy lehetne a világ jobb, sokkal jobb
Hát persze, hogy lehetne
Minden ember benne lenne, ha az élre állnál
De jó pénzért majd mondd meg nekik,
Hogy jobb a világ a vártnál
Van, amikor nem álom
Van, amikor nem élet
Van, amikor nem álom
Van, amikor nem élet
Van, amikor nem
Van, amikor igen
S van, amikor nem
Van, amikor nem
Van, amikor igen
S van, amikor nem…

Ippon lite

Amit gondoltál
Ahogy gondoltad
Úgy tűnik, hogy van
Úgy tűnik, hogy vagy

Ezentúl mostmár
Működik minden
Tudhattam volna
De soha nem hittem

Hogy tudni nem lehet,
Amibe hinni kár
Én ezt nem tudtam
Sajnálom, most már kár

Könnyű reggel ez
Vicces, ami fájt
Hagyd magad, isteni
Földet érsz, ippon lite

Amit álmodtál
Ahogy álmodtad
Úgy tűnik, hogy van
Úgy tűnik, hogy vagy

Ezentúl mostmár
Működik a minden
Tudhattam volna
De soha nem hittem

Hogy tudni nem lehet,
Amibe hinni kár
Iszapbirkózás
Millió sáros pár

Könnyű reggel ez
Vicces, ami fájt
Hagyd magad, isteni
Földet érsz, ippon lite

Kép mindenkiről

A kutya is álmában elfut
Az ember álmában elmegy
A villamos álmában csönget
A rendőr rendes, elenged

Álmában mindenki jobb lesz
Álmában mindenki szebb
Álmában mindenki olvas
Egy könyvből, ahol van egy

Kép mindenkiről
Szép ruhába’
És egy vers, amit ő írt még
Kiskorába’
És a régen lepréselt
Őszi szárnya
Földszag és fülzsír
Íz a szájba’

És álmos köldök és ködös álmok
És a magasházi lányok
És néni szagok és testnyílások
A többit majd meglátod

És ugató kutyák és fenyőfa kardok
És Tenkes kapitányok
Én Winnetou voltam, Gábor Old Death
De ő kapta a rákot

Mer’ ez egy kép mindenkiről…

Beatles, Abba, Queen és Edda
Képek voltak a falon, aztán
Az Eddát leszedtem, mert Attilában
Már akkor se bíztam meg vakon

És nem volt Isten, de akkor úgy tűnt, hogy
Nem is hiányzik nagyon
Csak ha apuék a viharral ordítottak
Magyar nótákat a tavon

Ez egy kép mindenkiről
Szép ruhába’
És egy vers, amit ő írt még
Kiskorába’
Egy régen lepréselt ősz
Sárga szárnya
Földszag és zsír-íz
A konyhába’

A kutya is álmában elfut
Az ember álmában elmegy
A villamos álmában csönget
A rendőr rendes, elenged

És eszébe jut minden
És mosolyog, milyen is volt
Az oviban a harci helyzet
Ahonnét minden elromlott

Ez egy kép…

Karácsony

Minden úgy lesz, mint ahogy volt
Szépet árul mindegyik bolt
A hentesek mind disznót vágnak
A vadászok is lőnek párat
A szeretők egymásnak esnek
A szelídek meg félremennek
Húznak magukon párat
Majdnem mindenkit megcsinálnak
Könyörgöm a szelídeknek
Ne legyen még mindegyik meg
Maradjon meg némi remény
Boldog, aki lelki szegény
Állítólag a bűn nem marad
Meg a jóban, nagy alma falat-
Ként fordul ki a mohó szájból
A kéz meg visszateszi párszor
Ahogy a nők - hogyha mennek -
A nőgyógyászhoz, én úgy térdelek
Le imához, össze a kéz,
Mozdul a száj, de olyan nehéz
Mert a kulcs, ami a mennyet nyitja
A pokolba is jó, fordítva
A kulcs, ami a pokolba jó
Igazából a mennyből való

Minden rendben

Minden rendben van, nincs esély
Popsztárok sírnak a Jó Istenér’
Annyi bolygón vannak jobb helyek
Ha űrdiszkó is van, elmegyek

Itt hagyom nektek ezt,
Nektek ez úgyis jobban tetszik
Dugjatok, sírjatok, dörgölőzzetek
Még legalább kétszer ennyit
Aztán nyugodjatok békében
S ha ’pokalipszis megvolt
Aki föltámadt, az ne röhögjön
Azon, aki tényleg megholt

Aki szórakoztat, az csak igent üzen
Hogy „jól nyomatod öreg, maradjá’ ilyen”
De aki mikrofont használ, az mind hazudik
Akkor is, ha azt hiszi, tudja a tutit.

Mondom nektek ezt,
Nektek ez úgyis jobban tetszik
Dugjatok, lőjetek, dörgölőzzetek
Még legalább kétszer ennyit
Aztán nyugodjatok békében
S ha ’pokalipszis megvolt
Aki föltámadt, az ne röhögjön
Azon, aki tényleg megholt

Itt hagyom nektek ezt, nektek
Ez úgyis jobban tetszik
Az én űrhajóm megtelt
Az én űrdiszkóm megnyílt
Aztán nyugodjatok békében
S ha ’pokalipszis megvolt
Aki föltámadt, az ne röhögjön
Azon, aki tényleg…

Gumicsizma

Gumicsizmában gázolok át a sáros véren
Nem fordulok meg, itt hagyok mindent, amitől féltem
Nem fordulok meg, nincsenek többé fordulatok
Megyek gumicsizmában, és talán még fütyülni is fogok, így hogy: ….

Békaemberként átúszok a hullámzó égen
Nem bukkanok fel, nem nagyok a távolságok, már értem
Mért van alattam a fű közt annyi gumicsizmás ember
Azt hitték sima vérfürdő, nem gondolták, hogy tenger

A Titanic süllyed, és Leonardo Di Caprio vagyok
’912-t írunk és mindjárt meghalok
Meghalok és megismétlek millió halált
Csak még egy cigi a taton, aztán rám a kamerát